Továbbtanulás-pályaválasztás? -Fókuszban a szülők

Az iskolák inább az érettségire készítenek fel, a szülők mindent megtesznek, hogy a gyerekük megszerezze a nyelvvizsgát, nyugodtan tanulhasson, és remélhetőleg jól felkészüljön. De mire is? Mivel jár a felsőoktatásba kerülés?  Mit kezdhet az egyetemista-főiskolás évek alatt magával? És mire lesz jó, ha meglesz a diploma ? Nem középiskolás fokon, akár felnőtt tanulóknak is fontos lehet ez az ingyenes rendezvény!

“Első alkalommal, hagyományteremtő szándékkal szerveznek Országos Pályaválasztási Szülői Értekezletet december 4-én az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. A rendezvény célja, hogy a felvételizők szüleinek a pályaválasztási kérdésekkel és a felvételi folyamattal kapcsolatban naprakész információkat nyújtsanak.

Az Országos Pályaválasztási Szülői Értekezlet hiánypótlónak számít, hiszen a pályaorientációs fórumok eddig háttérbe szorult, de fontos szereplőit, a szülőket szólítja meg. A rendezvény előnye, hogy a legfontosabb pályaválasztási információk egy időben, egy helyen elérhetővé válnak, eddig ez csak hosszú és kimerítő utánajárással volt lehetséges.

Az egész napos eseményen az érdeklődők olyan előadásokat hallhatnak, amelyek a gimnáziumi felkészülést, a felvételi eljárást és a felsőoktatási éveket is érintik. A meghívott előadók a középiskolai évekhez kötődően a pályaorientációról, a felvételi folyamatról és az elérhető jogorvoslati lehetőségekről tartanak előadásokat. A felsőoktatást érintő témák az egyetemi közösségi életet, a nyelvtanulási lehetőségeket, a különböző tehetséggondozó programokat és a diákhitelt is érintik. A vendégek az előadások mellett interaktív workshopokon is részt vehetnek, amelyeken a pedagógusok szempontjairól és a mentorprogramokról is szó lesz. A kiállítótérben az egyetemi élet és a felsőoktatási szektor fontos szereplői képviseltetik magukat, akik standjaiknál várják az érdeklődők kérdéseit. A rendezvény védnöke Dr. Mezey Barna, az ELTE rektora lesz.

Az Országos Pályaválasztási Szülői Értekezlet tehát olyan kapaszkodót szeretne nyújtani a szülőknek, amelynek segítségével átláthatják a gyermekeik számára sorsdöntő időszak lényeges pontjait.

A hétvégi időpontnak köszönhetően az ország minden pontjáról várják az érdeklődő szülőket és pedagógusokat is. A rendezvény ingyenes, azonban reggel kilenc órától az előadótér befogadóképessége miatt kötelező lesz regisztrálni.

A rendezvény pontos helyszíne és időpontja:

forrás: Elte Karrierközpont

Aki szegény..az képzésekre jár! Kitörési pontok- élőben!

Nemrég bemutattuk a tavalyi Felnőtt-tanulásos pályázat nyerteseit, köztük az ötgyermekes édesanyát, Csécsei Ilonát, aki szegénységben élők tapasztalati szakértőjeként dolgozik és ténykedik. Néhány sorban beszámolt életének alakulásáról, amit a szüntelen tanulás és segítség-nyújtás jellemez. Nehézségeik pedig egyre komolyabbak…

Ilonát idézem:
“Ténykedésem a Szegénység éve kapcsán
Rengetegen gratuláltak a Portré filmhez. Tanul az ember, ma is megyek a Hallasd a hangod képzésre és ha sikerül, kijuthatok Brüsszelbe. Lesz november 30-án 3 napos képzés a civil szervezetek számára.
December első napjaiban indul és áprilisig tartó a Nonprofit Média Központ Alapítvány-nál média képzés amire jelentkeztem.
Sajnos a párom is átlépett az állástalanok táborába, így egyre nehezebben élünk.

Matek és média, siker és dráma

Háromgyermekes édesanya vagyok. Már fiatal felnőttként is munka mellett tanultam. Általános iskolában matematikát és kémiát tanítottam. Amikor legkisebb gyermekemről kiderült, hogy cisztás fibrózisban (CF), egy gyógyíthatatlan génbetegségben szenved még nagyobb szükségét éreztem annak, hogy tanuljak. Mivel nagyon szeretek tanítani, igyekeztem olyan képzésre járni, amit a tanítás során is hasznosíthatok, de ha szükségessé válik, hogy gyermekemet ápoljam, otthon végezhető munkám legyen. Ezért végeztem el az informatika szakot, valamint a mozgókép és médiaismeret tanári modult is. Családom mindig nagyon sokat segített. Férjem és szüleim egyaránt támogatott abban, hogy tanulhassak. Ha kislányom állapota rosszabbra fordult, akkor délelőtt a család ápolta, és én a tanítás végeztével siettem haza az iskolából. Ha megerősödött, sokszor maradtunk késő délutánig az iskolában – ezek azok az évek voltak, amikor általános iskolás volt kislányom – és minden versenyen részt vettünk, amit informatikából és mozgókép és médiaismeretből hirdettek. Gyakran szombat, vasárnap is versenyeken vettünk részt. Egyszerre szereztem örömet kislányomnak, és tanítványaimnak egyaránt. Úgy éreztem, hogy a sok-sok befektetett munka bőségesen megtérül. Teltek az évek, és ezt a betegséget nem, hogy nem lehet kinőni, hanem folyamatosan romlik a betegek állapota. Sajnos egyre inkább úgy éreztem, hogy csak az informatika nem lesz elég, ahhoz, hogy ha kell, itthon végezhető munkám legyen. Nagy erőfeszítések árán mérlegképes könyvelői végzettséget szereztem. Mindent megtettem, hogy ez alatt is, továbbra is részt vegyünk a versenyeken. Igaz, ekkor már gyermekem középiskolás volt, így nélküle készültünk a versenyekre. Azt, hogy eredményes volt a felkészülés, mi sem bizonyítja jobban, hogy tanítványom részt vehetett a CIAK Junior filmfesztiválon az olaszországi Trevisoban. A mozgókép titkai Országos tanulmányi verseny döntőjébe háromszor is bejutottak tanítványaim. Informatika versenyeken is eredményesen szerepeltünk. Huszonhárom évi munkaviszony, és számtalan eredmény ellenére, felmentéssel távoznom kellett iskolámból, amit mai napig nem értem miért. Rövid időn belül, budapesti gimnáziumban kaptam informatika szakos tanári állást. Ez napi több órás utazást jelent, de nagyon jól érzem magam új munkahelyemen. Hogy visszakanyarodjak az eredeti témához, hogy kell-e, érdemes-e felnőtt fejjel tanulni? A válaszom egyértelműen igen. Az is igaz, hogy sokszor elviselhetetlenül sok és nehéz, és nem csak annak, aki tanul, hanem a családnak is. Az is lehet, hogy időnként nem látszik a befektetett munka eredménye, de bizton állíthatom, hogy előbb, vagy utóbb, de megtérül. „TANULNI ÉRDEMES!”

Korán Imréné

Kisfilmek a felnőtt tanulókról- döbbenetes történetek

Rendhagyó vállalkozásba fogott a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus  közösen  a Magyar Drámapedagógiai Társasággal, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal és a Magyar Népfőiskolai Társasággal, mikor a felnőttkori tanulás népszerűsítése érdekében pályázatokat írt ki.  Az évek óta zajló pályázatok rendre felemelő és megindító írások tucatjait jelentik, amiket különböző élethelyzetben élő felnőttek küldenek be. Kismamák, nagymamák, dolgos családapák, mozgássérültek, vidéken, tanyán élők, gazdagok és szegények egyaránt részt vesznek az élet “Tanulás” című játékában, és rendre győztesen is kerülnek ki. Az írások a SZÍN Közösségi Művelődés és a Valóság különszámában jelentek meg. (Ebben az évben  a SZÍN hozza a pályázatokat, valamint az MMIKL Évkönyvében részletek jelennek meg a pályázatokból.,de most egy másik médium is bekapcsolódott a terjesztésbe.

 

Egy filmet forgattak, több – tavalyi , 2009-es- nyertes életéről, melyet a képzőintézmények és munkáltatók felé szeretnék eljuttani. Az interneten is láthatók a kisfilmek, több részre osztva, a szereplők bemutatásával, egyenként külön fájlokba “vágva”  nézhetők a közösségi videómegosztó portálon.   A filmek itt érhetők el:

http://www.youtube.com/mmiklhu

Véleményeket , kérdéseket várjuk itt, kommentbe vagy a hfulop kukac gmail.com címre.

Otthon a gyerek, tanul a mama- játékok határok nélkül:)

Krisztina kisgyerekes anyukaként tanult egy főiskolán, történetével a Vizsgán innen- vizsgán túl pályázat díját is elnyerte.Gratulálunk!

Ezen túl azonban a történetében volt egy megindító, ugyanakkor praktikusan jól átvehető kis motívum, ezt osztotta most meg velünk! Kisgyerekes anyukák, figyelem:)!

“A főiskolán, ahová beiratkoztam, az volt a rendszer, hogy minden félévben 1 hétig tartott a konzultáció. Mivel távol élünk a várostól, ahol a főiskola található, ez azt jelentette, hogy 1 hétre kollégiumba kellett költöznöm. A kisfiam ekkor volt 3 éves és addig még sohasem töltöttem el időt nélküle és a párom nélkül.

Tudtam, hogy az apukája és a mamija mellett a legjobb helyen lesz, mégis készülnöm kellett a külön töltött időre. Mivel tudom, hogy a kicsi gyerekeknek milyen felfoghatatlan még az idő, még otthon készítettem neki minden napra 1-1 apró meglepetést. A meglepetés általában 1-1 kis ajándék (pl. lufi, Kinder tojás, stb.) és – mivel imádta ezeket – 1-1 kedves, gyerekeknek szóló feladat (pl. színező, különbség-kereső, stb.) volt. A meglepiket nem egyszerűen csak odaadtam neki, hanem előre, a lakás különböző részeibe eldugtam. Ezeket vagy találós kérdés megoldásával vagy labirintuson való eligazodás után találhatott meg otthonunkban. Természetesen apuka is partner volt ebben a dologban és vele a feladatokat, „lelőhelyeket” előre leegyeztettük. Mivel óvodába még nem járhatott (10 nap volt még hátra a 3. évének betöltéséig…), apukája dolgozott, kisfiam  egész nap itthon volt a nagymamájával. A napi meglepetés-keresés apa hazaérkezése utáni állandó, várva-várt programmá vált a nélkülem töltött hét nap alatt.

Ezen túl az apukájával az asztali naptárban bejelölték színes ceruzával azt a napot, amikor jönnek majd értem, valamint kisfiam minden egyes eltelt napot kiszínezhetett  a naptárban. A napok talán így gyorsabban és kicsit izgalmasabban teltek.”

 

Fábián Krisztina, Abádszalók