Krisztina kisgyerekes anyukaként tanult egy főiskolán, történetével a Vizsgán innen- vizsgán túl pályázat díját is elnyerte.Gratulálunk!
Ezen túl azonban a történetében volt egy megindító, ugyanakkor praktikusan jól átvehető kis motívum, ezt osztotta most meg velünk! Kisgyerekes anyukák, figyelem:)!
“A főiskolán, ahová beiratkoztam, az volt a rendszer, hogy minden félévben 1 hétig tartott a konzultáció. Mivel távol élünk a várostól, ahol a főiskola található, ez azt jelentette, hogy 1 hétre kollégiumba kellett költöznöm. A kisfiam ekkor volt 3 éves és addig még sohasem töltöttem el időt nélküle és a párom nélkül.
Tudtam, hogy az apukája és a mamija mellett a legjobb helyen lesz, mégis készülnöm kellett a külön töltött időre. Mivel tudom, hogy a kicsi gyerekeknek milyen felfoghatatlan még az idő, még otthon készítettem neki minden napra 1-1 apró meglepetést. A meglepetés általában 1-1 kis ajándék (pl. lufi, Kinder tojás, stb.) és – mivel imádta ezeket – 1-1 kedves, gyerekeknek szóló feladat (pl. színező, különbség-kereső, stb.) volt. A meglepiket nem egyszerűen csak odaadtam neki, hanem előre, a lakás különböző részeibe eldugtam. Ezeket vagy találós kérdés megoldásával vagy labirintuson való eligazodás után találhatott meg otthonunkban. Természetesen apuka is partner volt ebben a dologban és vele a feladatokat, „lelőhelyeket” előre leegyeztettük. Mivel óvodába még nem járhatott (10 nap volt még hátra a 3. évének betöltéséig…), apukája dolgozott, kisfiam egész nap itthon volt a nagymamájával. A napi meglepetés-keresés apa hazaérkezése utáni állandó, várva-várt programmá vált a nélkülem töltött hét nap alatt.
Ezen túl az apukájával az asztali naptárban bejelölték színes ceruzával azt a napot, amikor jönnek majd értem, valamint kisfiam minden egyes eltelt napot kiszínezhetett a naptárban. A napok talán így gyorsabban és kicsit izgalmasabban teltek.”
Fábián Krisztina, Abádszalók
